Ez itten kérem Carlos Santana bácsi egyenst Woodstockból, 1969-ből, amikor nem volt bácsi, és nem latinos beütésű popslágerek írásával múlatta az idejét. Félreértés ne essék, szeretém azokat a dolgait is, a Supernatural cédéjét például lejátszhatatlanná hallgattam, no de…

Jó a fülnek, jó a szemnek (erre aszondja a szakirodalom, hogy eye candy). Mondjuk ez az egyik kedvenc számom az Elephantról, mert pölö a refrén úgy el lett találva, hogy általában nem tudom éneklés nélkül megállni, ha meghallom ezt a számot.

Az tény, hogy a korai rakendroll igazából fekete műfaj volt, na de amit aztán a fehér fiúk csináltak belőle... Csodás friuzurák, sikkes öltönyök, vakító frizurák, és az őszinte, kőkemény zene. Az egésznek van egy olyan feldobódott, optimista töltete, ami miatt szerintem…

Ki hitte volna? Snoop Dogg is azt a zenét szereti, mint én... A digiri-Doggfathernek két olyan remixe is van, ami igazán közel áll a szívemhez. Az első a Doors Riders on the Stormja 1971-ből, amit Snoop nos, igen, a Need For Speed Underground 2 nevezető, khm, játékcsoda soundtrackjéhez…